Mint csillagok közt kóborló vándor,
Ilyen vagyok, ha szerelmem átfog!
Olyankor csak a szépet látom,
Lehetünk bárhol e világon!
Reggel, ha madár dalol, este, ha feljön a Hold,
Szerelmem utamon elkísér, lehetek bárhol!
A madár dala, a hangod nekem,
Mely szebben szól, mint pacsirta zene!
A Hold fénye, csak arcod lehet,
Mely örökké elõttem, lebeg!
Lágy szellõ, simító érintése, kezed becézése,
Körülölelõ víz selymessége, bõröd ékessége!
Te vagy a napfény, mely nekem ragyog,
Éltem fénye, mit sors elém rakott!
Mindenhol te vagy, és örökké velem,
Hisz szívemet, szívedért adtam neked!
