|
 Vendég: 25
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
Szenvedélyes Áldozatunk
A kéj rózsája
elvérzik kezünkben,
szirma vörös óceánja
lesz minden könnyünknek.
Fagyos csók ajkunkon,
megláncolva létezünk,
halott vággyal arcunkon
sikoltanánk szenvedésünk.
Húsunkba mar a tõr,
a lánc megfeszül.
Amint felébrednek az õsök
mi kéjelegve felnyögünk.
Az ártatlanság mezején
erõszakoljuk meg vágyaink,
a bársony tisztaság éjjelén
leszünk lényünk árnyai.
A vérkötelék szennyes,
a lánc tovább feszül.
Mossuk szûz könnyünkkel,
s átkozzuk kopott sírkövünk.
Tágra zárt a szemünk,
mégis vakok vagyunk.
Élvezzük, hogy szenvedünk,
s áldozunk...áldozunk.
Túl fáradt a holnap,
a hazugságok ismét eljõnek.
Elenyész hantunk pora,
a szobrok fehéren ledõlnek.
Letûnnek a korok,
s újak épülnek fel.
Kihunynak a vörös lángok,
így fagy el minden.
A csendet össze léptek zúzzák,
s lesz véred néma játéka
szenvedélyes vérszívód száján,
a kárhozat magvának.
Majd sírunk, könyörgünk,
rebegünk búsan a halálnak...
de megvetve minket méreg s tõrünk
sikolt életünk örökkévalóságának.
Nyitottra zárt a vénánk,
mégsem vérzünk el,
élvezzük ha a sötét színház
Maszkjai homályosan befednek.
Szenvedélyesen áldozunk
mindennek, mi fáj, éget.
Szánalmat keresve kiáltozunk
ha reményt vesztettünk végleg.
|
|
|
| Még nem küldtek hozzászólást
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2026. július 19. vasárnap,
Emília napja van.
Holnap Illés napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
