Köd ülepedett a kora estére,
udvarában trónol a félhold,
ezüstszalagjába kapaszkodva
magányos, fenséges
úrasszonyként játssza
a mélysötét ég fõszerepét.
Nem jön a busz, fázom - de telefonom
vidám hangon szól - ez a lányom...
s már fikarcnyira sem érdekel,
késik-e a busz, még csak nem is fázom...
lányom, a kétnapos asszony
boldog kislányhangja
szempillantás alatt
felmelegít.
