Az én édesapám, megszenvedte az életet,
Nagyon-nagyon sokat betegeskedett.
Nem telt el úgy nap, az Õ életében,
Hogy ne érzett volna fájdalmat testében.
Nehezen élte meg, rövid kis életét,
Mert azt fájdalmas percek keserítették.
A sors mégis kegyes volt hozzá talán,
Mert három életet hagyhatott maga után.
Ez volt az életének maradandó kincse,
Miért érdemes volt, rövid életét leélnie!
S ahogy az évek elmúlnak a fejünk felett,
Úgy lesznek az Õ kincsei egyre értékesebbek!
