Összeköt minket egy mesebeli szerelem ereje,
Az egymásért dobogó szívek fájó könnycseppje,
A másikra-gondoló lelkek örökké lüktetõ sebe,
A beteljesületlen legszebb álom összetört képe.
De szétszakít minket tíz keserû év átélt fájdalma,
Egy tündéri kislány pici szívének földi boldogsága,
Az idegen gonosz világ ridegsége, igaztalan igaza,
S a félelem: nem elég, mit adhatunk egymásnak...
Torma Zsuzsanna - június 04 2008 12:25:17
Sajnálom, hogy ebbe a mesebeli szerelembe - ahogy írod - tíz keserû év fájdalma vegyült, kedves Loretta!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
Loinaar - június 09 2008 22:03:28
átfogó, egy szomorú idõszak, meg kételyek..ismerõs...szép
