percek suhannak
ahogy haladok
a naplementében
a fák alatt
nem pihen
most üzen
a gondolat
s mesél a képzelet
a fények léptembe
belebotlanak
lassan vége a napnak
úgy küldök feléd
nyugalmat
s biztató erõt
mint ahogy arcom
köszönti
a nyár eleji
puha esti szellõt
mely lágyan simogat
mintha téged
rejtegetne õ
szoszircsi - június 05 2008 20:42:28
[b]Drága Magdikám....az általam oly szeretett finom, suhanó, selymes érzés-áradat...itt ráadásul , most még írásjelek nélkül...kifejezetten sodor és nagyon kifejezõ lett...és van benne valami különleges...fátyolos titokzatosság...és egy megfoghatatlan belsõ erõ...amit sugárzol a másik felé...
Nagyon éteri..." gondolatátvitel"...
Szeretettel[/b]
szí.
Magdileona - június 06 2008 06:16:03
Ircsike, nagyon szépen írtál... igen, az írásjelek nélküli verselés akkor "jön rám", amikor a gondolatok "csak úgy" áradnak...
Köszönöm szépen.
Dagy, köszönöm, örülök, hogy semmibe se köthettél bele!
