|
 Vendég: 7
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Egyszer kinyílok, mint tulipán kelyhe,
Miel?tt szirmait végleg levetette.
Akkor meglátjátok mi volt életem bibéje.
Hogy könny? -Én- lenni, senki ne higgye.
Ha majd elbukok keresztem alatt,
Ha kihull kezemb?l a lant,
Ha rejtett tollam elejtem én,
S a papírom széthordja a szél,
Szeretném, ha néhányat felvennétek.
A keresztem azt ne! Az nem lehet a tiétek,
Az úton az, nagyon nehéz lett.
Talán a türelmem, mely a papírok közt elvész
Megtalálni rajzuk nem lesz nehéz,
És a kemény akaratot..
Hogy ti jobban akarjatok....
Élni, soha nem félni az ellenszélt?l,
Tudjatok harcolni, nem er?b?l!
Érjétek el a magasságot.
Legyetek nagyok az óriások mellett,,..
De, ne tapossátok el a törpéket!
|
|
|
- július 12 2007 10:43:36
Szép verset írtál, szomorút, de útmutatót.
Tibor |
- július 12 2007 12:20:33
Ej, ez nagyon tetszik! Tisztára úgy éreztem, mintha nekem szólnál a verseden keresztül
Zoli |
- július 12 2007 14:23:05
Nagyon szép vallomás, önvallomás. Igényes, és szép megfogalmazással társítva. Mély gondolatok, melyek mögött sok tapasztalatot sejtek.Megható, és emberséges.
Tisztelettel:
Adrien |
- július 12 2007 17:12:41
Gyönyör? metaforával indítottál, a soraisban tanulság és bölcsesség rejlik, amit mindenkinek fel kellene fedezni, hiszen maga az életr?l szól. Nagyon tetszik.
Maryam |
- július 12 2007 17:37:34
Nagyon szép...tetszik
Brigi. |
- július 12 2007 22:58:09
Ez az élet!Gyönyör?en megírva, Marika a te csodaszép szavaiddal!
Szeretettel:Kriszti |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2025. május 11. vasárnap,
Ferenc napja van.
Holnap Pongrác napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
