Rezzenéstelenül
száll fel r11; s már nehezül
tõle ar17; szív r11; az ének,
farkasprémek alól,
mikor meghágatol,
mint rendelik törvények
(nem miénk - másoké:
kispap vagy disc jockey),
hiába féltenélek:
más gyûri lelkedet,
álságba eltemet,
oboás kisasszonyom;
de évek múltával,
ha hittel nem házal
császár- vagy király-rokon
(mert gyõz az Értelem
földön és kék egen),
emléked kihantolom:
nélküled nincs ének,
sem vágyak, remények,
csak õsök a falakon;
olajba-meredten
õrködik felettem
ar17; kárhozott hatalomr30;,
és sírok végnekül:
felróják vétkemül
létbe-sajdult alakom.
(Az olajba meredt õsök a Pálffy-Budinszkyak albérletem, a Sárga Szalon falán.)
