Úgy elmennék egy lakatlan szigetre,
Hol ember a földet nem érintette!
Itt hagynék papírt, tollat ás ceruzát,
Szerszámom lenne vésõ és kalapács.
Étkem, mit találok: gyümölcs és gyökér,
Szomjam oltaná: esõ, és szenvedély.
Szenvedély: mellyel kõbe vésném versem.
Senkinek sem szólnék, az élõ hadd felejtsen.
Dolgom végeztével ott elpihennék;
Parton megkövült borostyánként,
S ha a földön megszûnne az élet,
Verseim lennének: valaha lélek.
iytop - június 08 2008 21:37:22
Marica, ez nagyon szép.
Magdileona - június 09 2008 06:58:05
Marica, csodálatos lett, gratulálok!
Szeretettel: Magdi
Torma Zsuzsanna - június 09 2008 08:40:03
Nagyon szép gondolatok, kedves Marica!
Én is mennék, oda.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
Bencs Gizi - június 09 2008 10:45:43
Maricám!
Nagyon szép gondolat reptetés, amit írtál!
Különleges mondanivalóval érezteted a vágyaid!
A végén pedig a katarzissal csodálatosan lezártad.
Nagyon tetszett! Gizi.
Sancho - június 09 2008 13:23:04
marica mama!
Érdekes karcolat kedves!
Remélem a lakatlan szigeten rengeteg kõ van, amibe hosszú ideig kopogtathatod a betûket!
Grt. Sancho
