Megtört szemedben látom,
Öntudatlan gyermek-világom,
Ellobbanó éveid súlya
Dacos teher vállamon.
Te nem félsz,
Nem rettegsz most sem,
Büszkén viseled
Hajdani, bohém-léted
Kacagó bilincsét.
Lassan feledve táncot,
Szerelmet és álmot,
Arcomra suta,
Sós párát hint a holnap.
Ne sírj, mondod,
Oly messze már a tegnap...
Magdileona - június 10 2008 15:18:53
Nagyon megragadott a versed, többször is elolvastam.
"bohém-léted kacagó bilincse", "sós párát hint a holnap" - szépek a képeid, megszemélyesítéseid, és kitûnik érzékenységed, szereteted...
Szeretettel: Magdi
varganora - június 10 2008 16:47:11
Magdi köszönöm!
