Jöjj kedves velem örülni az éjben,
Már csak a szerelmed tart ébren.
Fejem válladon megpihen,
Már nem számít semmi sem.
Csak Te meg én vagyunk,
Édesen hallgatunk.
Az éj kereke lassan forog,
Ragyognak ránk a csillagok.
Selymes fényét ontja ránk,
A mosolygós holdsugár.
Az éj titkos bársonyán,
Mint láthatatlan cérnaszál,
Összekötve ránk talál.
denes - július 13 2007 05:17:03
Szép lírai a versed és ismer?s ez az állapot, amit úgy hívunk: bár csak sosem múlna el
Tibor
marica - július 13 2007 06:55:33
Csodásan megverselt csodás beteljesedés!
Gratulálok!
Sok ilyen éjszaka szépíti az életet és er?t ad a nappaloknak.
Marik
krisztina - július 13 2007 23:43:41
Gyönyör?, és nagyon szép a kép is!
Szeretettel:Kriszti
u.i.:Jó , hogy itthon vagy
