Tékozlófiú vagyok aki a mának él
Akinek soha nem mondták mennyit ér
Egy bukott, kóborló lélek
Lehet hiba, de minden reggeltõl félek
Lehetnék a falu bölcse úgyhiszem
De mégsem kér belõle senkisem
Lehetne ezer kérdésem válaszok nélkül
De mindhiába mert idõvel elévûl
Kóborlom csak ebben a nagyvilágban
Sokan mindták vigyázzam
Magamra, lelkemre, egyéniségemre
De társak nélkül én mégis aztmondom mégse
Sokan mondják amit akarok meglelem
De nincs erõm, talán ez a végzetem
Ha egyszer rádtalálok kedvesem
Nemleszek tékozlófiú többet énsem
Ezer eskü köt majd hozzád
Ha majd ajkam égeti kicsi szád
De addig még sok idõ tellik el
S tudom addig küzdenem, küzdenem kell
