Hajnalban felteszem
A nap lemezkorongját.
És hallgatom a homályban,
Érzem a szobámban.
Derûsen ébred a kerteken,
Feltépi a köd homályát.
Ma ezer lélek tollját hallom,
Ma ezer lélek alkot.
Ma a nap tart össze minket,
Ma a napnak nyílik a rímkert.
Holnap árnyékom a falon,
Letépi magáról a maszkot.
És rólatok is. Költõk!
Írnokok, poéták!
Ma ne figyeljönk a Holdra!
Ma ne hallgassunk rossz szóra!
Ma ne árnyékoljanak felhõk!
Ma fessük betûkkel a nap portréját.
marica - június 12 2008 06:22:39
Kedves epix!
Csodálatosan szép,és kedves verset írtál a Napkorongról.
Azt gondolom: valahányan így érzümk, naponta eltölt bennünket ez a nyugtató összetartozás érzés.
Köszönet azért, hogy Te ezt ílyen szép vers formájában megfogalmaztad helyettünk, nekünk, és ezzel érzékelteted: Itt milyen jó,Itt öszinte szó és rímek kötnek össze minket.
Szeretettel: marica mama
marica - június 12 2008 06:24:20
Bocsánat! ephix! Az elõbb a h kimaradt
loretta - június 12 2008 16:27:30
Bizony a Napkorong összeköt minket! És milyen jó! Szeretettel: Loretta.
Inis Corphlo - június 12 2008 18:00:34
Nagyon szépen köszönöm Marica és Loretta Ja, és semmi baj a h miatt )
