Az arany egy ritka fém,
meg is látszik az értékén.
Drága, mint a szarvasgomba,
mely nem terem minden bokorban.
A színe lehet fehér, vörös, sárga,
e szerint változik az ára.
Vannak írók, költ?k,
kik arany tollal írják nektek,
a prózákat s, a verseket.
Fest?k, zenészek,
aranytorkú énekesek,
?k teszik szebbé az életet.
A sportolókról nem is szólva,
ahogy a dobogón állva,
éremmel a nyakában,
a felkúszó lobogót látja,
s, a himnuszt hallgatja.
Van, aki arany óráját a kezén,
vagy a zsebében hordja,
a másik, az aranyomat,
a tenyerén hordozza.
A szegényebbje láncát, gy?r?jét,
a zaciban tárolja.
Néhányuknak arany téglája van,
azt a bankban tartja,
van olyan is,
ki az aranyerét a sebészetre hordja,
s, alig várja,
hogy végre megszabadítsák,
t?le!
Krancz Béla Pécs, 2006 |
|
