Nem kérdeztem,
S te nem mondtad.
Jobb így, hogy vagy,
Mintha nem lennél
Falevelek közti vágy,
Olcsó hazug foszlánydarab,
Mit sûrget a szél.
Áztatom hát kezem lábam,
Miközben nézlek,
S a tudat, hogy vagy: nyugtat.
Mégha nem is létezel
Oly tisztán, hangtalan;
Elképzellek úgy, ahogy szeretném,
S gondolatom, mint ez a víz
Elfolyik a világ szírmai közt,
Miközben könnyeim remegnek,
Miközben félve rádborulok.
gondola - június 15 2008 11:26:22
Szia Manga lány!
Nagyon szép szavakat találtál! A tartalom mégis, kicsit megzavar: van, de nem létezik, többre vágysz. Ez mégsem olyan megnyugtató!
Ha az utolsó két sorban lévõ "Miközben" egyik szót kicserélnéd, szebb lehetne a vége. Persze lehet, csak így akartál ennek a szónak nyomatékot adni - ezt Te tudod, mint szerzõ.
Szeretettel
