|
 Vendég: 18
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
Tömeg a buszmegállóban...
tömegben, mégis egyedül...
tömegben, elrekesztõdve,
kirakatnak dõlve,
folyik a könnye...
Lehajtott fején a nyugvó nap
fénycsíkokat játszik...
õ nem lát semmit
a szürke külvilágból -
csak belülrõl álmodik.
Mi fáj vajon, te lány?
Rád mérte súlyos kilóit az élet?
A bánat szobraként viseled,
úgy érzed, nincs más,
mi remény, mi felvidít...
Buszok jönnek és mennek,
a lány nem mozdul - marad...
gondolataiban máshol jár,
ott, ahol egy verõfényes nyár
ellopta kincseit talán...
Nézem közben a gondterhelt,
sietõ tömeget,
senki nem veszi észre e
fájó jelenetet.
Ó, te lány, szívemben
maradandó kép marad,
amint sajgó bánat
és elsöprõ fájdalom
dúlja a lelked...
Viszem magammal
a buszon emléked,
lesz-e majd vajon, ki vigasztal,
s elmesél neked
hasonló nyomasztó élményeket,
hogy fájdalmad
elbírja ezt az életet?
Annyira megértem - s rettegve bár,
de arra gondolok, én is akár
lehettem volna valamikor,
egyszer régen... ez a szomorú,
kincseitõl megfosztott lány... |
|
|
- június 15 2008 08:54:05
Köszönöm! |
- június 15 2008 10:14:47
Sokan vagyunk szerintem, kit kincseitõl megfosztott ez az élet. Ettõl a verstõl biztos megvigazstalódtam volna! Csak gratulálni tudok. Szeretettel:  |
- június 15 2008 10:36:12
[b]Szia Magdikám
...hihetetlenül szépen tárod elénk ezt a szomorú élet-képet...
A vers legalább annyira szól rólad, mint a lányról, mert ez elénk vetített érzéseid vele kapcsolatban rávilágít a Te saját érzékenységedre, bámulatos , elgondolkodtató empátia-készségedre...
A szinte kitapintható együttérzésed rátelepszik az olvasóra is , magam is ott vagyok a tömegben...látom és érzem ezt a kétségekkel teli , reményt-váró jelenetet...a pillanat, amit elkaptál olyan, mint egy partjától megfosztott, mégis szelíden szétterülõ ,hömpölygõ folyó...fodrozódnak soraid...és ahogy a végén megleled magadat a történetben, igazi....mély személyes mondanivalóval ruházza fel írásodat...nagyon- nagyon megfogott...
Szeretettel gratulálok és ölelésem küldöm[/b]
szí. |
- június 15 2008 11:11:49
A sírás a fájdalom feloldása.
Szép lett a versed.
Szeretttel Joli |
- június 15 2008 11:25:08
Szoszi mindent elmondott,én úgysem tudnám jobban... |
- június 15 2008 16:23:16
Köszönöm szépen nektek is!
Ircsike, fantasztikusan tudsz elemezni, néha olyan dolgot is megvilágítasz az embernek a saját írásáról, amit az illetõ addig még magának sem tudott jól megfogalmazni Nagyon szépeket írtál, még abban sem vagyok biztos, megérdemli-e ez az írás... Mindenesetre boldog vagyok, hogy így hatott rád - azok mellett, ahogy TE tudsz írni... |
- június 17 2008 10:49:09
Szia!
Örülök ennek a versnek. Volt, hogy én is végigsírtam egy utazást a magam bánatába burkoltam magam. Mikor feltekintettem találkoztam egy idõs bácsi tekintetével, aki részvéttel figyelt. Tudom, ilyenkor jobb a magány, ugyanakkor a bácsi tekintete kicsit észre is térített. Összeszedtem magam. Van, hogy jó, ha kijön a fájdalmunk s ezt néha hagynunk kell szabadon áradni, hogy megszabaduljunk a lelki súlytól. S vannak akik úgy segítenének, ... de nem lehet.
Nagyon jól megírtad! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2026. augusztus 05. szerda,
Krisztina napja van.
Holnap Berta napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
