Mióta elmentél, a számok szép világa
Néha csupán értelmetlen zagyvaság.
Mióta elmentél, a szavak oly furcsán
Csengenek, értelmükben nincs igazság.
Mióta elmentél, mozdulatlan a Hold,
Pedig régen milyen gyakran mosolygott!
Mióta elmentél, nem keresem otthonom,
Hiába vágyom arra, amihez nincs jogom.
A napfény többé már nem símogat,
Mióta elmentél tõlem örökre, drága,
S nem csillogtatja kékjét a szivárvány.
Bezárult a Mennyország kristály-kapuja
Mikor tõlem elmentél. Minden hazugság.
Meddig várom még, hogy visszatalálj?!
Magdileona - június 15 2008 16:33:33
Loretta, kedves, fájdalmasan szép ez a versed is... a várakozás, a hiábavalóság, a magány cseng ki belõle, amikor már más nem is jelenthet örömet... Bízz benne, és eljön a változás!
Szeretettel: Magdi
Crysty - június 15 2008 20:05:46
Nagyon szép képeket használtál, megérintett.
flora - június 16 2008 17:06:27
Visszatalálj ? Hisz, ha így szereted örökké benned él.
Flóra
