Nyílik a csend a számban
...mire jó a panasz...
talán , hogy fekete kazalban
õszt találjak
és kútbaesett szem
nézzen fel rám...?
hínár nyála lebeg
a hajnal kék kabátja szétterül
- felesleges a mai ébredés -
csak a rongyos széle
roskad le rám...
szelíd fény símogatva körbe jár
nem érti hová tûnt mosolyom
vajon...hová ?
míg megszökött vidámság lohol
meghátrál a Nap elõttem,
mert a felhõk
körém cipelik zsákjukat...
emléked fojtogat
- hiányzol !
s ahogy kérdések bökdösnek
- válasz nélkül...
reszketve tartom az eget
és vörösre sírom a napokat...
Magdileona - június 15 2008 16:29:41
Elképesztõen gyönyörû! Ircsike, én nem tudok olyan szemléltetõen szép elemzést írni, de... talán elég annyi is, hogy tátva maradt a szám és kivert a libabõr... annyira szuggesztíven tudtad átadni az érzést.
Szeretettel üdvözöllek: Magdi
szuzus - június 15 2008 20:31:29
Szia szoszircsi!
Nagyon fájdalmas szomorú, de gyönyörû a versed
üdv.:szuzus
zsuzsu - június 15 2008 21:41:31
Szió!
Szomorkás hangulatú, különleges megfogalmazásokkal, teli nagyon szép vers. Sikerült velem is éreztetne, a te érzéseidet. Szeretettel: zsuzsu
Torma Zsuzsanna - június 16 2008 08:14:44
Kedves Szoszircsi!
Rentegeg megszemélyesítéssel fejezed ki mondanivalódat.
Mivel ezt a versedet '99-ben írtad, azóta már talán nincs ennyi hiányérzet a szívedben.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
flora - június 16 2008 17:04:44
Egyedi a versed, különleges.
Versem kapcsán köszön elismerõ szavaidat.
Flóra
madi69 - június 17 2008 11:18:43
Az örvény elsodor.
Az örvények magukba szippantják a beleesõt!
Én is örvényedbe pottyantam!
Sodor az ár, a sodrásod!
De hagyom, had sodorjon!
Jó ott nekem!
Az örvényben elszédülök, eszemet vesztem, s akkor....csak akkor, talán, egy parány idõre....halucinálhatok is!
Feltett ezer kérdésbõl, talán egyre választ kaphatok....!
Ugorj velem!
Madika
