|
 Vendég: 27
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
Kitettem a szívemet a párkányra rohadni,
Hogy az éhes hollókat tudjam mivel fogadni.
Így szívem nem vész kárba, végre szeretni fogják,
Tollas barátaim majd bánatom szertehordják.
S ha látják, hogy e húsdarabot csõrök tépik,
S a cafatok a csõrökben még mindig vérzik,
Ne kergessék el õket, hagy lakmározzanak,
Benne lévõ bánatomon tréfálkozzanak.
Kitettem a szívemet a párkányra rohadni,
Én így akarom az új életemet fogadni,
Nem szeretek, nem csalódom, és nem gyötör magány,
Hogy miért vannak érzelmeim, ez a nagy talány.
Szállj el holló, csõrödben vidd magaddal szívemet,
Repülj messze tõlem vidékeken át, míg lehet,
Csõrödben szívemmel majd én társamul fogadom,
Boldog érzéketlenséget, s magammá foglalom.
Kitettem a szívemet a párkányra rohadni,
Magányom falai így elkezdenek omlani,
Ha mégsem, én megpróbáltam, szeretni nem fogok,
S szívemnek búcsút intek, de vágyam még ott lohol. |
|
|
- június 15 2008 20:15:48
Szia Flamina!
Szép verset írtál, de kívánom Neked, hogy tudj újra szívbõl szeretni.
Üdv.:szuzus |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2026. október 15. csütörtök,
Teréz napja van.
Holnap Gál napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
