|
 Vendég: 103
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
-kicsi3.jpg)
Érezted már úgy magad,
mint szobor, lepel alatt?
Nem látnak még,
nem tudják, milyen vagy,
közömbös érzést keltesz
vagy tetszel-e majd,
ki tudja, mit hoz a
leleplezõ pillanat?
Csodálkozó moraj, tetszés és áhítat,
vagy közömbös, tudomásul vett mozzanat,
egy szobor a sok közül, nem új a nap alatt...
megy tovább minden, a szobor el nem porlad,
tetszik, vagy nem tetszik, kibír mindent - szilárd,
megbízható, tömör talapzaton áll.
De ha esetleg te lennél
a szobor helyében,
a várakozás a lepel alatt
lelked mélyében
talán felõrölné az összetartó erõt,
s elporladnál,
mielõtt a lepel a szabadító kezektõl
földre száll... |
|
|
- június 16 2008 16:59:15
Szép gondolatok.
Kipróbálom magam egy lepel alatt.
Flóra. |
- június 16 2008 17:03:32
Kedves Magdi! Jól a lepel alá bújtattad a mondanivalód! -Ami tulajdonképpen egy kérdés.
Most az Új munkahelyemen, pont ez az érzés kerített hatalmába!
Válaszom: Majdnem elporladtam! Semmivé váltam. Két hét...-s most ocsudok fel, de most már egybenmaradok!
Köszönöm a versedet! Szeretettel: Szisz  |
- június 16 2008 19:19:48
Szia Magdileona!
Igen! Valami olyasmit érzek most még itt az oldalon, mint sziszifusz az új munkahelyén. Szerintem versedet ilyen érzésekbõl merítetted.
Szeretettel:szuzus |
- június 16 2008 20:44:54
[b]Szia Magdikám !
...én mindíg magamra vetítem a verseket...hagyom, hogy hasson rám...hagyom , hogy érzéseket-gondolatokat kavarjon bennem...szeretek megmerülni...majd kiemelkedni a sodrásából...
...ha ez megtörténik...tehát kiváltja belõlem...az már csakis jó lehet...
...ez a versed...azon túlmenõen, hogy rendkívül érdekes témát, rendkívül érdekes módon teszel elénk...még arra is alkalmas...hogy magam képzeljem bele magamat ebbe a szokatlannak tûnõ szituba...
azért írom, hogy szokatlannak tûnõ...mert szerintem nem arról szól...amirõl írsz...
Sziszuval értek egyet...én az igazi üzenetét abban látom...hogy az ember vágyik arra...hogy valaki a lepelt fellebbentse róla...hogy megmutathassa igazi arcát-értékeit-színeit és lényegét...
...és amikor új szerelmek...kapcsolatok szövõdnek...és nehezen születnek ezek...akkor vajon van-e annyi tartás-türelem..." összetartó erõ " egy emberben...hogy kivárja és megtalálja azt...akinek nem lesz közömbös...amikor tetszéssel és áhítattal fogadják el...és nem csak egy lesz a sok " szobor" közül...
...nekem messzebbmenõ üzenete van a versednek...nem csak azért...mert Te...általában elrejted ...és csak ritkán teszed nyilvánvalóvá a mondanivalód...pont ez tetszik....hogy mögé kell nézni a soroknak...
Pussza Neked! [/b]
szí. |
- június 16 2008 21:35:36
Köszönöm szépen mindenkinek a hozzászólást!
Jól elgondolkodtattatok a saját irományomon... |
- június 16 2008 22:26:13
Valóban nagyon érdekes, elgondolkodtató téma. Olyan érzésem van, mintha kívülrõl szemlélõdne az ember, nem pedig belülrõl, ahogy általában.
Maryam |
- június 17 2008 06:11:23
Köszönöm, Maryam! |
- június 17 2008 08:59:46
Tegnap óta többször is visszanéztem ide, de csak mostanra érett be a versed... Hmmm, érdekes lelkiállapotban írhattad... Ez a szobor-hasonlat, nagyon tetszik. Gyerekkoromban olvastam egy könyvet Edith Nesbith: Elvarázsolt kastély-át. Ez jutott eszembe a versedrõl, mert itt is minden éjszakán életre keltek a görög isteneket ábrazoló kõszobrok... |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
