|
 Vendég: 43
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
Kõkereszten fából Krisztus
Atyád küld majd néked mirtuszt.
Ja, hogy tövis, ja, hogy szúrós.
elõtte Rákóczi túrós?
Jön az éhkopp, jön az élet
nem dühöngök, nem henyélek
Görbe tükörben a világ
vakító lett, a szemem fáj.
Új szakmát verek fejembe
tágabb leszek estelente.
Egyszer csak - s ezt megigérem -
ha sikerül, elmesélem,
Hogy keresztem én eladom
szögeimet mutogatom
koronámat árverezem,
képem kõbe is vésetem
Rátok hagyom az életet
Szenvedjetek, amíg lehet
Köztetek majd jól elbújok,
s ott büdöset púzok.
Ha van élet, és van szaga,
szemérmemen kinyúlt gatya
Pennámat vérembe mártva
rigmusokat hagyok hátra. |
|
|
- június 16 2008 16:55:19
A morgolódásod egy kissé vulgárisra sikeredett. Talán Krizstussal nem morgolódnék. A mirtusz az jó rím, de ide nem passzol.
A keresztedet,- ha még új szakmát is tanulsz, nem függ össze -, ne tudon csak úgy egyszerûen letenni, sõt eladni sem, hisz kivesz egy használt keresztet. Bár sz....hatsz a világra, de kibúvó nincs.
Ha ilyen verseket írsz az utókornak, akár Villon is lehetnél, de ahhoz egy kicsit csiszolnod és tanulnod kéne a versírást.
Több elmét kellene belevinned.
További jó morgolódást.
Flóra |
- június 16 2008 18:17:29
A Rákóczi túróst szeretem,
az, meg az én keresztem.
Meg a többi édesség,
és egy kis szemérmesség.
E verset összedobtad hamar,
és ez kissé zavar.
mert nem látom a lényeget.
Talán a kereszt vakít?
-na én megyek,
megkérdezek valakit.
   |
- június 16 2008 23:54:09
Kedves Flóra!
Ha jól sejtem, a sértõdés határát súroltam ezzel a versikével.
A keletkezése 2004.09.11. 14:49:58
Ez a születésnapom volt. Elõtte egy nappal kaptam meg négy év után a felmondásomat. Jó kis ajándék. Belerúgtam akkor én mindenbe, ami nem élõ ember vagy állat. Szétvertem a ritmust is.
Egyébként hidd el, hogy nem akarok megtanulni verset írni. Nem akarok költõ lenni. Néha kiszakad belõlem valami, de legtöbbször játszom.
Igazán jó versekért elég felnyúlni mellettem a polcra, és Szabó Lõrinctõl Tóth Árpádig, Aranytól Petri Györgyig tudok válogatni.
Ha hangulatba jövök, akkor pedig ömlik magától, nem kell figyelnem és számolgatnom. Akkor valaki fogja a tollamat,
A vallás meg nekem egy kultúrhistória, és vagy értelmezem, vagy vitatkozom vele. Hitet nem kaptam. A földön állok, s amíg élek, az elegendõ lesz mindenre.
Morgásra is.
A kedvedért kijavítom a ritmust.
Más.
A mirtusz a szerelem jelképe, és egy apa nem lehet szerelmes a fiába, aki az isten ember képében.
Tehát a szeretet ideérkezett, mint tövis és fájdalom, pedig az én ritmusom akkor ünnepet hozott volna. A negyvenegyedikszületésnapomat. A Rákóczi túrós a hûtõszekrényben várt rám. Nem tudtam örülni neki, bár nagyon szeretem. Helyette jött a bizonytalanság, s az, hogy álljak a saját lábamra. Azt, amit addig csináltam, már nem lehetett.
Azóta kiderült, alkalmatlan voltam akkora váltásra. Más irányba kell fordulnom.
Ja, és jellemzõ rám, ha megsértenek, akkor így reagálok. Belerondítok a saját rendembe. Fontosabb volt kiküldeni a dühömet, mint megírni rendesen a verset.
Inkább az a kérdés - itt belül - hogy most miért kapartam elõ? |
- június 17 2008 07:25:37
Elõkotortad, ám legyen, de én dühömbem akkor sem Krisztushoz nyúlnék morgolódás gyanánt. Hogy munkanélkül maradtál arról Õ nem tehet, sõt lehet õ segített hozzá, hogy máshová tereljen és rádöbbentsen valamire, hogy ez megtörtént-e nem tudhatom.
Nem vagy hívõ, nem vagy, saját jogod eldönteni, hogy kiben és miben hiszel. A realitás néha megcsal, de a bigott vallásosság is, ezt belátom.
Tekintsük úgy, ez egy hirtelen elkövetett morgolódás az életedbõl.
Lehet, hogy az út amire terelt, jobb lett ?
Flóra |
- június 17 2008 13:49:36
Keves Flóra!
Te biztosan elolvastad ezt a verset?
Mert a keresztkép egy becsapott ember(isten)fiát ábrázol, s utána megint egy becsapott ember - ez lennék én - azt mondja, hogy kitoltatok velem, majd én bemegyek a tömegbe, és visszavágok valami alattomos büdössel. Hogy megírom, mi miatt nem tudtam alkalmazkodni. Miért kellett megválni tõlem.
Nem tudtam s nem is akartam handlévá süllyedni. Én a tudásom akartam eladni, az a munkahely pedig profilt váltott és mást követelt. A cég tulajdonosa - mint valami atya a hülye gyermekével - át akart állítani a kereskedelemre.
Ezt a töviskoronát nem vágytam magamra venni. Sem a külvilág felé szenvedni, hogy értetek teszem, sem átlényegülni, bezárni magam oda, ahol megõrülnék.
Forrt bennem a bosszú gondolata, és ebben a pár sorban elégült ki.
Káromlásról szó sem volt. Annyit mondtam, nekem hamisak a próféták. Nem kívánok eszmék-munkahelyek-csoportok miatt kényszerpályára kerülni.
Ezek után mégis kényszerpálya lett, de a magamé. Nem lettem marionette bábu. |
- június 17 2008 14:54:16
Kedves Tropfehérke és Flóra !
Kellemesen elvitatkoztok. Ez nem baj, ez kell. Részben Flórának, részben Neked adok igazat.
Én már 8. éve vagyok munkanálnüli, nemis akár milyen helyrõl bocsátottak el. Sajnos egy idõ után megalkuszik az ember, mert valamibõl meg kell élni.
Becsapás? A békát sajna le kellett nekem is nyelni. Mézesmadzag volt, de nem ragadtam rá. A ország vadkapitalizmusa felháborít és eltorzít embereket, pedig õk csak dolgozni akarnak, mint mi is akik munka nélkül vagyunk. De korodnál fogva nem kellesz, tudásod lenne, de az sem kell. A megoldás? Hát az mindenkire rá van bízva. Ha a kloákanyílás végtermékérõl írtál volna akkor egyértelmûbb lett volna a morgolódás, hogy kire zúdúljon és miért.
Nem írom tovább, hisz feleslegesen morgolódom én is, ha megélem, várom a min.nyugdíjkorhatárt és akkor talán befejezem a munkát, feltéve, ha meg tudok belõle élni.
Jó volt ez a vers, legalább eldumcsiztunk, mindenki elmondta a véleményét, már aki akarta.
Üdv. Joli |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2024. november 23. szombat,
Kelemen napja van.
Holnap Emma napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
