Szeme, amint csillant
Szívem dobbant
Teste, ahogy mozdult
Szemem fordult
Vágytam szavára
Mint hajnal, napnak sugarára
Mint hold, éltetõ alkonyára
S, mint az éjjel ezernyi csillagára.
Babonázott a lénye
Rabjává ejtett lelke
Foglyaként tartott teste
Mozdulatára rezzentem
Érintésére remegtem
Báján merengtem
Nevét sosem felejtem.
Keze, mint bársony
Simítja orcám
Tüze maga a mámor
Éget és lángol
Érjem is bárhol
Tõlem el nem pártol.
Csak fogja a kezem
Pillantsa szemem
Érezze tüzem
S óvja a szívem.
