|
 Vendég: 4
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
Ködös hajnalon az utakat járja,
Fejében csak az átkozott sikolyokat hallja.
És suttogást, mely ismétli a szavait,
Azt állítja, mindenki hazudik, de ? nem ámít.
'Nézz körül, nyisd fel végre szemedet!
Ne csak azt lásd mi szép s jó neked.
Halld a gy?lölet fülrepeszt? sikoltását,
Éred magadon az életre szóló átkok súlyát.
Lásd hát mi az, mit annyira, dics?ítesz,
Vedd észre, átkozott a világ, melyben létezel!
Átkozott minden, mit látsz, mit érzel,
Én nem hazudok, higgy nekem.
Ezt állítod mégis, s mindenki más mond igazat
Azt állítod, nem létezem, azt hiszed, hogy elhallgat a hang.
Hiszed, hogy a világ szép és jó, s gy?lölet nem létezik.
Reméled, hogy miben hiszel, nem álom, mely szertefoszlik.
Rózsaszín világban élsz, melyben a jó legy?zi a gonoszt
Várod hófehér lovon herceged, ki majd megcsókol.
Itt ész, de hidd csak naiv kislány,
De majd álmod végén felsikoltasz, mikor jön a Kaszás!'
Lassan halad a ködös utcán, melynek vége nincs,
Hallgatja a suttogást, s igyekszik nem hinni.
De egyre csak hajtja a maga igazát,
Egszer gy?zni fog, s szavaival vissza adja szeme világát. |
|
|
- július 14 2007 17:54:50
Érdekes megfogalmazások halmaza a vers, valami kiábrándultságot, élettagadást sugalmaz felém.
Tibor |
- július 21 2007 14:58:35
sokáig éreztzem magam álomvilágba, amir?l írok, s úgy érzem most is abba vagyok. Nem vagyok depressziós, s szeomorú, pedig nem változot semmi. Ezért nem tudok se verest se novellát írni mostanság. Nem tudom, hogy kell jól érezni magam, mert most nem érzem azt amit leírtam a verseimbe, ezért félek, nagyon félek |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2024. november 23. szombat,
Kelemen napja van.
Holnap Emma napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
