Most kéne menni, futni...
most hívj haza, Uram!
Mert pattanásig a szívem
a keserû csalódással.
Most kéne mindent feladni,
mert úgy elfáradtam...
Most nem kéne már cipelni
a rám rakott súlyaimat.
Nem jó ez így nekem,
nem vagyok alkalmas semmire...
Most kéne menni Uramhoz,
lelkemnek most haza mennie...
denes - június 18 2008 08:17:32
Bizony, néha kevés az önbizalom bennünk s olyankor segítségre vágyunk.
Eve - június 18 2008 16:54:50
Kedves Szerike!Oly sokszor érezzük hogy most feladjuk mert nem bírjuk tovább de megéri küzdeni s nem szabad egykönnyen feladni!Üdv:Eve
jnikolett - június 18 2008 19:45:26
Nagyon szép a vers. És tetszik, hogy kétségbeesésedrõl nem haraggal írsz, hanem még iylenkor is tudsz bízni Istenben...
Sok kitartást kívánok!
tenger - június 18 2008 20:29:56
nagyon szép vers de ne add fel, Isten mindig veled van! szilárd
Babian - június 19 2008 02:41:21
Én is a vigasztalók közé állok.Mindennek eljön a maga ideje.Most ezt a feladatot rótta Rád az ég. A helyes megoldást mindíg magunkban kell megtalálni./ A hibát is/ Szeretetel Babian.
