Ülni egy csendes szobában
S várni a megváltó halálra.
Tudod mi a bánat?
Az hogy szívedbe látok.
Tudom már rég megtagadtál
Hisz azt mondtad nem vagyok gyermeked.
Elengedted kezem
S megmérgezted az életem.
Gyerekszívvel hittem,hogy meglátom benned
Szeretõ Édesanya mosolyát.
De mára már szertefoszlottak reményeim
Melyek fonták életem sugárkoszoruját.
Nem maradt más vágyam
Csak hogy megtaláljam eltünt boldogságom.
Tudod mi a bánat?
Megtalálni a miértre a választ.
És van még mi fájhat.
Elfogadni hogy nélküle,
Megy tovább az utolsó járat.
denes - június 18 2008 08:14:42
Ez még nem az utolsó járat kedves beo, hiszen a reményt sosem adjuk fel, az mindig bennünk él.
marica - június 18 2008 12:17:46
HÛûûûûûûûû! kedves beo!
Az utólsó versszakkal nagyon eltaláltad az egész vers lényegét. Remek! Telyesen odavágott!
Köszönöm az élményt
Szeretettel: marica
szuzus - június 18 2008 13:43:02
Szia beo25!
Kívánom Neked, találd meg az eltünt boldogságod.
üdv.:szuzus
Torma Zsuzsanna - június 18 2008 15:19:08
Kedves beo25!
Nagyon szép, és szomorú is egyben a versed!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
Torma Zsuzsanna - június 18 2008 15:29:11
Tudod, kedves beo25, "Azért vannak a jóbarátok, hogy az eltünt boldogságot visszaidézzék....stb.stb."
Mi itt a jóbarátaid vagyunk!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
encikeangel - június 19 2008 18:56:30
Nagyon szép..
