Körberajzolt holttest az aszfalton
a kréta szárítja helyem
felkelek,
magam rendbe szedem.
Most még hideg vagyok
vérem a beton szívja
de valaki ott lentrõl
a nevemet szólítja
Legördül a könnycsepp
s én ölelném azonnal
bár tudom megijesztem
távoli arcommal
Hétmérföld a világ
hét torony köröttem
s a fény súgja belém, hogy
tudjam, Én megjöttem
Csak hát az a könnycsepp
jéghegyet olvasztott.
A fájdalmak között
embernek megtartott.
szuzus - június 18 2008 12:58:40
Szia Tropfehérke!
Megható verset írtál. Úgy érzem, mintha súlyos balesetbõl tértél volna vissza erre a világra. Megéríntette szívemet.
Szeretettel:szuzus
reitinger jolan - június 18 2008 17:50:09
Ez pl. remek versed! Nehéz a szó szoros értelmében embernek maradni manapság. Kiváncsi vagyok ki, hogy értelmezi.
Üdv. Joli
Ariadne - június 19 2008 07:21:45
Néha onnan is vissza kell térni,
Mert valakiért kell még élni...
Maryam - június 20 2008 18:22:41
Akár egy újjászületés...nem lehet csak úgy önkényesen távozni, ha van még megoldandó feladat. Meghatóan szép sorok.
