Az éjnek felhõi közt, Holdnak kerek képe
A nyitott ablakunkon át egyre leskelõdne.
Változik a világ. Valami új, s valami más.
Mosolyog az ágyra, s az álmaidra vigyáz.
Vad szeretkezéseink, s kéjes buja vágyak
Töltötték be nemrég a forró hitvesi ágyat.
Csend van. Hallgatom halk szusszanásaid,
Közben együtt a Holddal vigyázom álmaid.
Nyugtalan méhedben egy új élet fogant,
S a milliónyi csillag a hírre összerohant.
Izgatottan suttognak és egyre leskelõdnek,
A védõ kezük nyújtva az új kisembernek.
A holdudvar énekel, s vidám táncra perdül,
Az új hírnek hallatára kristálypohár csendül.
A hajnali párának cseppjeit mézzel édesítik,
A meghitt szeretetünk az égboltra vetítik.
Bizr17; az égboltra vetítik! Had lássa a világ,
A szerelem szárnyaló égszínkék madarát
S nõni a méhednek mosolygó gyümölcsét,
Mely eredménye, majd betölt oly sok estét!
Szülõk leszünk újra! El sem tudom hinni;
Az örömhírt oly csodás a világnak szétvinni!
Nem tartom titokban, nem bírom csendben,
Szanaszét hirdetem e csillagfényes estben!
varganora - június 19 2008 14:01:54
Szívbõl gratulálok! Üdv: Nóri
reitinger jolan - június 19 2008 20:18:22
Nagyon szép és jó verseket írsz. Megkapó és egyszerû kifejezés módod egyedi, érthetõ és mégis magával ragadó.
Gratulálok.
Üdv. Joli