Mit ér az életed, ha nincs benne napfény!
Ha nem lehetsz boldog, akkor mond miért élsz?
Ha nem látod szemeddel a szivárványhidat,
Mely magasan ível, a felhõk felett halad.
Ha nem értékeled a ritka pillanatot
Ha mindent veszni hagysz, s azt meg nem ragadod.
Mond miért öntözi az esõ a földet,
Ha nem érzed illatát az édes anyföldnek.
Mikor a fagyos földbõl az élet ered
Mikor a zöld mezõ, könnyeddel tele lesz.
A könnycseppek rohanó gyorsfolyammá nõnek
S hatalmas robajjal a tengerhez érnek.
A tengerfenékrõl nézem a csillagos eget,
A tûzõ napfény engem nem égethet
Lágyan ringatódzok a tenger rejtekén
Puha moszatágyban álmodok rólad én....
Ez csak egy vers...
Jólehet a hangulat sokmindent elárul, de nálam csapongnak a gondolatok, mikor mit olvasok esetleg lehet hogy a lelkiállapotom is befolyásolja...
ÉS igen álmodni a napfényben is lehet...
De nekem akkor is a tenger mélysége, a békés csendes magány nagyon szimpatikus és csodás gondolatokat ébreszt
Zavartalanul álmodni csak a magányban lehet
