Senki nem maradt az utcán
Felhõk sorozatban szállnak
Száraz falevelek hullnak
Légben forognak,járnak.
Akácnak virágain vágtat
Szelek verdesik a házat.
Keresztezésekbõl kilépett egy asszony
Gyermekét kéz a kézben viszi.
Dörgés, villámlás a Földön
Kapuk csattogása készteti...
Keresztet vet, ajka is azt teszi
Moraj, fény, hitét nem feledteti.
De a felhõk szétszaggatva
Ontják már a vizet
És az anya erõtlenül
Gyermekén, segítségre siet.
Vesztett hanggal hívogatja:
Anyával gyorsan már, siess.
Türelmetlen, ölbeveszi csöppségét
Ítélet idõ arcába rúg, szerteszét.
Szakadás van, felhõkbõl a vízözön
Gyermeke õn csüngedezik
Kicsi keze nyaka köré csavarodik
Esik anya...igaz, esik.
