|
 Vendég: 10
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Nem hallgat rám a tátott-szájú mélység,
Elvágtat felettem, vihara acél.
Kiránt, már nézni sem merek,
Mert úgy érzi õ az úr a világ felett.
Nézem az õrült szörnyet. Csontján
A bõr feszül, s a nyögõ szirtre hág,
Felborzol, letép mindent,
Kezében a végzet, s a széttört zsenge élet.
Sziklámon trónól, s hasztalan kiáltok,
Felõrõlt életemre vihart rántok,
Mosolyomat az ég õrzi,
S szelem a szörnyet odvába visszaûzi. |
|
|
- június 19 2008 16:45:30
Így van ez kedves Flóra, néha hiába beszélünk, nincs foganatja, vagy nem értik.
Üdv. Joli |
- június 19 2008 17:16:43
Kedves Flora!
Micsoda erõ van tebenned! Mert a végén Te gyõztél!
-De ez a "gyõzelem", csak átmeneti, az idõ vasfoga mindent bedarál...
Lehet, hogy nagyon messze járok, de a versed elképesztõen sokféle gondolatot indukált bennem, -ez egy olvasat, de egy biztos: Tartalmasat alkottál!
Köszi! Sziszifusz |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2025. május 19. hétfő,
Ivó, Milán napja van.
Holnap Bernát, Felícia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
