|
 Vendég: 18
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
Elmúlt már a tél
Most virágzik a tavasz.
El?jön ki eddig félt,
S köszönti a napsugarakat.
El?ttem kanyarog a gát,
Lassan lépdelek rajta.
Hirtelen egy ösvény szeli át,
Kíváncsiság húz a fák alatt
Kis tisztásra érek ki,
Jól látom a Tiszát.
Csodálom hullámait,
Beszívom illatát.
Egy f?zfa alatt csendesen
Csónak ringatózik a habokban.
Érzem : oda kell mennem,
Megértenem mit mondhat.
Orra kinn a parton,
De a vizet sem engedi el
Már nyújtom a karom,
Meg kell érintenem.
Nedves fa h?vöse
Felkúszik testemen
Nem kérdem b?nös-e,
Meghallom, mit más sosem.
Karcolások, repedések oldalán,
Megtépte már a víz haragja.
Sokat utazott, mire kikötött a Tisza partján,
S itt lesz már örök nyugalma?
Padját sok ember koptatta
Várnál szolgált hajdan,
Kisasszonyok álmodoztak rajta,
Halászok fogták zsákmányukat.
Fénykorában, ha gondolt egyet,
egyedül ment útra.
Csak ringatózott a vizeken
Nyugodtan; újra és újra.
Szerette a magányt, ez lett a veszte
Egy délután elsodródott,
Gazdája hiába kereste,
De az emlék már elmosódott.
Visszasírja az elmúlt napokat
Világa boldogságát,
Halászokat, kisasszonyokat,
Az emberek vígságát.
Nem érte be azzal,
Mi neki adatott,
De ma már tudja:
Akkor boldog volt.
Elengedem a csónakot,
Nézem szomorúan.
Az nem lehet hogy ily' gyorsan,
Az élet mellette elrohant!
Esély kell neki, hogy új gazdája legyen!
Visszataszítom a vízbe,
Úszik a végtelenbe,
Hogy új életet kezdjen.
Hirtelen nagy szél kerekedik,
Feltámadnak a hullámok.
Elsodorják a csónakom is,
már alig látom.
Még utoljára er?re kap,
Orrát kidugja a habokból,
Mintha elköszönt volna,
Búcsú ez a világtól.
Sokáig álltam a parton.
Azt hittem az én hibám,
Megdöbbentem, fejem sajgott,
Ellenem van az egész világ?
Majd rájöttem: ez volt a sorsa
Esélyt kapott az élett?l:
? kapta, ? alakította
S végül minden eld?lt.
Megtanította nekem,
Hogy az élet csak egy esélyt adhat.
S a többit nekem kell
Kialakítanom magamnak.
Nekem ezt tanította a kis csónak.
S ha létével legalább egy embert
Megtaníthatott a jóra,
Akkor már érdemes volt élnie. |
|
|
- július 15 2007 05:45:12
Csodás képekben húztál párhuzamot a csónak életével, és a benned zajló érzésekkel.
Igen! Ha csak egyet! Már megérte. Nagyon bölcs befejezés.
Gratulálok: Marika |
- július 15 2007 09:31:50
Igen, az élet egy esélyt adhat, hogy megszülettünk s a többi a mi kezünkben van. Ezt szépen ábrázoltad a kis csónak sorsán keresztül.
Tibor |
- július 15 2007 17:58:54
Szép természeti képekb?l bontottad ki a versedet, a sz?ke Tiszán ringatózó kis csónakot szinte magam el?tt láttam. Átéreztem a tanulságot bel?le.
Maryam |
- július 15 2007 21:52:57
ohh köszönöm |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2026. június 25. csütörtök,
Vilmos napja van.
Holnap János, Pál napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
