|
 Vendég: 9
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,204
|
|
Vad hideg korbácsolja lelkem.
Didergõsen fagyos a gondolat.
Akarásom ránca a levélbe fagy
A parkbeli padon, a vén fa alatt.
Ráncokból összeállt üzenetem,
A jégvirág fedte lábnyomoddal
Nem kelhet versenyre már soha.
De újra próbálkozom. Én ostoba!
S levéllenyomat lett, amint fájsz!
Platán levelébe sárgult szerelem...
Húsvágó szélnek õszvégi játéka,
A lombseprûk elseperte érzelem...
Én egy vagyok a levelek között.
Mások, mások... Õket is letépték.
Alánk gyújtva nem köszön senki.
Az õszi lomb senkinek sem érték!
Testedben próbálgatom az érzést;
Ott a lehullt lomb, a régi, s aszott!
Bakancsommal rúgok egy nagyot:
Roppanó testük, száraz, s fagyott...
Nem jajdul egyik sem. Némán tûr...
A lendülõ lábam örömöt nem nyújt...
Kezem, levélbehalt lelkek alá gyújt;
Felégetvén velük, a szívszorító bút.
Az akarásom ránca, már nem fagyott,
A gereblye rendezte tömegsírjába ég...
Már nem fázom, mert én több vagyok!
Nem írok neked, és nem is intek feléd.
Felfogtam már, hogy ennyi volt, vége...
Elvettem, mit vettem s ennyi megérte!
Kaptam, mit kaptam, vittél, mit loptál;
Maradtam én, s te is egyedül maradtál... |
|
|
- június 23 2008 19:22:14
Hasonlatod jó, csak nem vitted végig a versen, kiszálltál belõle, mint falevél.
" Én egy vagyok a levelk között"
"Bakancsommal rúgok egy nagyot"
Elválás, szép gondolattal.
Üdv. Joli |
- június 23 2008 22:01:32
Nem olvastál elég figyelmesen...  "...Testedben próbálgatom az érzést... " |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2024. május 19. vasárnap,
Ivó, Milán napja van.
Holnap Bernát, Felícia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
