Ahogy te tudsz szeretni az kell nekem.
Különös, örök végtelen szerelem.
Ölelésed bársony köntös, simogat.
Ha messze vagy bánat tép, hasogat.
Savként marja az ?r magányos lelkem.
Álmatlan gyötri az éj izzadt testem.
A hold sem ragyog a sötét éjben.
Elt?nök a magány s?r?jében.
Nehezen ér hozzám a fényl? reggel.
Arcomra ráncot festett az éjjel.
De belépsz az ajtón, és átölelsz,
A magányomra csókokkal felelsz.
denes - július 15 2007 09:19:38
Andalító volt és élvezetes.
Tibor
marica - július 15 2007 13:44:09
kedves Kriszti!
Csodásan érezhet? az a tiszta ?szinti szerelem amit mindenkinek meg kellene élni!
Örülök, hogy igy tudsz róla írni. Köszönöm, hogy olvashatom.
Marika
Maryam - július 15 2007 17:44:57
Csodálatos képeket festettél elénk. Szóhoz sem tudok jutni.
Maryam
krisztina - július 15 2007 22:44:47
Köszönöm, Drága barátaim!Igen a szerelmem, hatalmas, és ?szinte, mind azzal az érzéssel, amit viszont is kapok.Nélküle, csak fél ember vagyok.Egésszé, teljessé tette az életem, ez a kései, de gyönyör? szerelem.
Szeretettel, és öleléssel:Kriszti
