|
 Vendég: 65
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Hallgatok és nézlek,
Nem mindig kell a szó.
Ha te is csak néznél, az
Kevésbé volna fárasztó.
Beszéljen helyettünk
Az erdõ, a patakcsobogás.
Õk láttak minket szeretni.
Nem tudja úgy senki más,
Mit jelent Szeretve lenni.
Mikor fényedre árnyék borul,
S nem tudsz magadon nevetni,
Mert férfiasságod lekonyul.
Akkor jöhetnek a szavak.
A tett itt már mit sem ér,
Talán lesz, aki elhiggye,
Hogy józanságod többet ér.
Hallgatok és nézlek,
Mivé lettél, s én
Melletted mivé leszek.
A táj úgy nem változik,
Ahogy lelkemben az érzések,
S a szerelem, olyan
Mint a harmat, felszárad,
Amikor hõség hevít.
Megperzsel, fájdalmat
Okozva, majd
A füsttel elrepít. |
|
|
- június 23 2008 22:40:18
Biztos, hogy ilyen reménytelen...? Nagyon átélhetõ hangulatú ez a szomorú versed, Kati...  |
- június 24 2008 08:29:22
Ez majdnem olyan, kedves Kati, mint amikor én azt írtam, hogy "a szerelem elszállt, maradt csak a füstje".
Van, amikor még nem kellenek a szavak, s van, amikor kellenének, de nem biztos, hogy azt halljuk, amit hallani szeretnénk!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- június 24 2008 12:33:25
Köszönöm a hozzászólásotokat. Ezt a verset nem valakirõl, csak úgy általánosítva írtam, lehet, hogy kicsit bizar lett, inkább viccesnek szántam, hiszen amirõl szól az bizony megesik az ember fiával.
Üdv mindenkinek! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
