|
 Vendég: 42
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
Lépteim hangját hallgatnám,
de magába lopta járdán a szürke por,
zöldet és kéket keresnék,
ám szemem vaksin csak árnyakba hatol.
Szavaim elõttem gurulnak,
mint árva szemek az elszakadt láncról,
árnyékom keresem, elillant hiába,
a verõfény fejemre nyilazva lángol...
Hol van egy pont, melyhez képest
vagyok én valahol, valahogy - hol? |
|
|
- június 25 2008 08:28:27
Kedves Magdileona!
Te vagy egy pont, ahol állsz, és mi vagyunk valahol, valahogy - hozzád képest.
Szépek a megszemélyesítések!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- június 25 2008 16:47:21
Ez már a melegtõl van! (a verõfény fejemre nyilazva lángol)
Versedet két szálon érzem, egyik a száraz kánikula, a másik valami belsõ lelki probléma, amelyben nem találod a helyed.
Érdekes, gondolatébresztõ , nekem nagyon tetszik! |
- június 25 2008 20:07:33
Érdekes hasonlat, kétségek, felébresztõ gondolatok.
Maryam |
- június 25 2008 22:39:45
Remek kis hangulatvers, Magdi, nagyon átélhetõ. |
- június 25 2008 22:43:17
Húúú, nagyon jó! |
- június 25 2008 22:59:49
Köszönöm szépen nektek!
Szisz, igen, most is eltaláltad... a melegtõl is, a testi-lelki túlterheltségtõl is kivagyok kissé... |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2026. augusztus 06. csütörtök,
Berta napja van.
Holnap Ibolya napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
