Várj még, ne siess el;
hallgasd csak a csendet,
az Idõben megbújó
rejtõzködõ rendet.
Figyeld most a fákat,
vénséges bõrüket
mint cserzi a bánat,
emészti szüntelen.
Érezd a folyóknak
láva-szenvedését,
mindig megújuló
kitörni akaró
sebzett büszkeségét.
Várj még, ne siess el
hallgasd, lásd és érezd;
az Elmúlás örök,
s egy perc most az Élet...
Magdileona - június 26 2008 06:49:22
Igen... s ezt a percet kell, hogy "jól csináljuk". Ebben kell örülnünk, észrevennünk minden apró jelet, üzenetet, szépséget... s magunknak is ebben a percben kell adnunk mások számára ugyanezt...
Nagyon szépen vezetted le a szenvedés természeti képei által az örök érvényû gondolatot.
Szeretettel: Magdi
Maryam - június 26 2008 08:38:32
Egy percben mi minden benne van. Öröm, fájdalom, születés, halál...szép a versed.
Maryam
Torma Zsuzsanna - június 26 2008 09:18:47
Igy van, kedves Nóra!
Az idõ is rohan, és mi is elsietünk az értékes percek mellett, pedig néha jó megállni, hallgatni a csöndet és egy percre megnyugodni.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
varganora - június 27 2008 11:54:22
Köszönöm Magdi, Maryam és Zsuzsanna!
