Fejkendõt vasal...
arra senkit nem kér meg,
azon ránc nem lehet,
...akárcsak arca... bár,
- azt sohasem vasalja
tiszta ruhában, kötényt elébe,
bár csak a boltba megy
a ritus nem maradhat el
apró léptekkel...
úgy öregasszony módjára
de sohasem feketében,
feketét csak temetésre
utcára piszkosan nem léphet
vásárba menni szeret,
vásárfiát hoz gyerekeinek
mézeskalácsot, másra
nem nagyon telhet, de
krumplicukor, törökméz
havonta egyszer...
sohasem maradhat el
Magdileona - június 26 2008 20:32:45
Igen... megvan a rítusuk, a megszokás, ettõl semmi nem térítheti el õket... szép típusjellemzõ verset írtál, s valahol a szeretet is kicseng belõle.
Szeretettel: Magdi
szuzus - június 26 2008 21:35:47
Kedves Magdi!
Örülök, hogy megérezted a szeretet kicsengését, hiszen Édesanyámról szól, aki 25 éve már, hogy nincs közöttünk, de mégis mindig velem van.
Szeretettel:szuzus (druszád Magdi)
zsuzsu - június 27 2008 20:13:08
Szia Szuzus!
Szép lírai verset írtál. Igen, a régi öregek ilyenek. Tartják magukat a régi szokásokhoz, és ahogy õk mondják, az illemhez. Az utolsó versszakodban érzeni lehet a szeretetet.
Szeretettel: zsuzsu
