A nyíló ajtón át
fény hasad
a szoba sötétje
felszakad
a virágok fejüket
felszegik
figyelmük látköre
megtelik
a pillanat bûvölten
tétováz
ez egyszer maradna
még tovább
az igézet erejét
menteni
az idõt így foglyul
ejteni
megtenni amit
nem lehet
halandó csillám-
perceket
papírra vetni bár
nem szabad
és nincsenek rá
nagy szavak
csak sejteni az
egyszerû
mozdulatban:
oly derû
szuzus - június 26 2008 21:28:11
Szia tulipan!
Szeretem olvasni verseidet.
Boldog pillanatot fedeztem fel, a szeretett személy iránt valami leírhatatlan boldog vonzalom, imádatot. Ha így van, kívánom Neked, tartson mindörökké ez a pillanat.
Szeretettel:szuzus
