A Nap, mi oly erõsen tündököl az égen,
Fényességet teremt, Földünk életében.
Ontja sugaraiból az égetõ forróságot,
A természet tüzébõl áradó lágyságot.
S ha a nappalt, felváltja az éjszaka,
A Nap, helyét a Holdnak visszaadja.
Elválaszthatatlan testvérek õk ketten,
Kik irányítják életünket a végtelenben!
Mert a Nap, ha lehunyja fáradt szemét,
Nyugovóra tér, s átadja az égen helyét,
A Hold fénye ragyogja be az éjszakát,
S csillagok tükrében világít, egész éjjen át.
Így teszi csodálatossá a hosszú éjeket,
Mit az égen csillogó végtelen szépítget.
A végtelen, mi számunkra oly titokzatos,
Minek szépsége kimondhatatlanul káprázatos.
Torma Zsuzsanna - június 27 2008 08:46:15
Fény nélkül mit sem ér az életünk,
de hogy enélkül még se legyünk,
a Nap és a Hold biztosítja nekünk
a fényt, s a melegséget fogadja be szívünk!
