|
 Vendég: 9
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Szomorúan szedte a pocsolyákat,
Piros kend?je vidáman lobogott
Ám szemében könny csillogott.
Nem nézett a nevet? virágokra,
Nem látta a tarka színeket.
Nem is érdekelte, nagyobb súlytól szenvedett.
Hirtelen csobbanás hallatszott,
lenézett lábára, s meglátta,
Hogy bokáig áll egy pocsolyában.
Megállt, eserny?jét eldobta,
Élvezte az es? h?s cseppjeit,
S immár mosolyogva várta,
Míg a mocsár végül elnyeli. |
|
|
- július 16 2007 05:43:28
Ez bizony szomorú, így mosolyogva várni a halált és önként, mint írod nem nézve a nevet? virágokra, de valahol érthet?, hogy néha elér bennünket ilyen hangulat is.
Tibor |
- július 16 2007 08:48:07
Szép vers.Nem tudok mit mondani,nagyon megragadott a hangulata,szomorkás,de van benne valami különleges,amiatt ahogy leírtad,miképp várja a halált.Néha én is úgy érzem,elsüllyedek,de mindig megpróbálok talpra állni,de ügyesen érzékelteti a vers:van mikor ez nem megy... |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2025. április 05. szombat,
Vince napja van.
Holnap Vilmos, Bíborka, Vilmos napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
