Ó, tûnt derûk arája, íme még
Itt ülsz, fonod keresztbe lábaid:
Formázva titkok égi címerét,
Bölcsen tagadni szíved árnyait.
Templom körül miénk e pad maradt,
Festett követ repeszt a kinti hárs.
Démonleány nyomán Te, nimfa-húg,
Szép vagy, de nem Való! Az ég alatt
Elhalt dalunk. Nekünk - ez nem vitás -
Tûz-ár helyett a Léthe habja zúg.
(A versforma és a kezdõsor John Keats Óda egy görög vázához c. mûvét idézi. A "Szép vagy, de nem Való" - val annak zárósorait tagadom: "A Szép: igaz s az Igaz: szép! - sose / Áhítsatok mást, nincs fõbb bölcsesség!)
