Mikor a kelõ Nap simogatja arcom,
ébredés után az elsõ gondolatom:
bárcsak a nyugvó Hold, ölelésünk látná!
Bárcsak a szenvedély lelkünk elragadná!
Testem forró csókokkal elhalmoznád,
Minden érintéssel sóhajom hallanád
A hatalmas érzelem kicsordulhatna,
szerelmünk lángja az egekig csaphatna!
Amikor felér a legmagasabb fokra,
idõznénk egy kicsit, még tovább lobogna!
Addig amíg lelkünk össze nem olvadna,
hogy soha többé ne legyen elválasztva!
Amikor a Hold az ölelésünk látná,
hideg sugarakkal testünk betakarná,
a sötét égbolton irigyen sápadna,
kelõ Nap sugárra õ is mosolyogna.
gondola - július 01 2008 17:37:46
Szia Marcsy!
Szép lett ez a vágy! Látom, két éve íródott. Hogy teljesült e, a Te titkod marad. Tanácsként ha elfogadod az utolsó sor: kelõ Nap sugarára, vagy kelõ napsugárra. Így lenne helyes. Jó volt olvasni!
Szeretettel
MARCSY - július 02 2008 08:21:13
Köszönöm kedves gondola!
Megfogadom a tanácsod, és javítani fogom. A második változat lesz jó. A "titok" igen, teljesült.
Mégegyszer köszönöm kedves helyreigazítást. Igazán ebbõl tanulok. Marika
