|
 Vendég: 5
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Susogó falombok kísérnek utamon,
Hol régi életem lassan felszámolom.
Sufni ládájába emlékeket rakok;
A sárguló levelek és fényképalbumok.
Ülök a fotelben... A füstfelhõ felszáll...
Az esti levegõben a sok emlék megáll...
Visszaidézik õk eltûnt ifjúságom,
Amikor még szeretve öleltem a párom.
Nézem a filmeket; a régmúlt idézve...,
Amint gyermekemet emelem napfénybe.
Piciny karjait a nyakam köré fonja...
Apjában legbelül a büszkeség szorítja.
Együtt játszom vele a gyermekszobában.
Féltõn simogatom, míg elalszik magában.
Harmonikám közben csendesen énekel...
Aludj kicsi szívem! Álmodj szüleiddel!
Majd késõbb látom a kisebbiket sírni
A nõvér kezében, el sem tudom hinni!
Mikor kézbe vettem a karjaim remegtek,
Hogy tartsam, hogy ne fájjon e kicsi embernek?
Látom próbálkozást; amint lábra állnak,
Majd az idõ múltával apát kiabálnak...
Az elsõ szó mit kimondtak, bizony az apa volt,
Aki most a múltját egy ládába bepakolt...
Látom megszeppenve menni iskolába,
Mikor még a kicsimet vitte a táskája.
Együtt oldottuk meg az elsõ leckéket,
És esténként vártak az apjuktól meséket.
Az apjuk, pedig mesélt s mesélt az életrõl,
Mesélt nekik a legszebb és legjobb érzésrõl;
Arról, hogy a család mindig család marad,
A sorsunk bármikor és bármerre is halad...
Most pedig itt ülök, és azon töröm fejem,
Megérintett újra az áhított szerelem...
Megérintett és visz, cipel el magával!
Szívem bilincsben, s mégis egyre szárnyal!
A régi meséim szerteszét foszlottak...
Az elmondott szavak fejükre borultak.
Nagy a rendetlenség és õk most nem értik,
Csak a családkép az, amit folyton védik...
Szép mesék. Igazak, vagy csak mesék voltak?
Egyáltalán: - Apa! Mond, mit hoz a holnap?
Ki fog nekünk este álomcsókot adni?...
Meg fogunk-e néked a szívedben maradni?
Ülök a fotelbenr30; A füstfelhõ elszáll...
Csak a sok-sok emlék, nekem te maradtál.
Új útra lépek én a hazug mesékkel...,
S naponta vívódik szívem az elmémmel.
Elhazudott dolgaim a békés otthonról,
Egy elhagyott feleség félreáll utamból.
Búcsúzó lányaim síró ábrázata...
Kiáltva utánam: - Apa gyere haza!
Fogom a ládámat. Lassan vállra veszem.
Hívogatva nyújtja karját új szerelem...
Hol nincs hazugság, tiszta fehér vagyok
De úgy megyek, tudom, hogy mint apa ott maradok... |
|
|
- június 30 2008 15:19:53
Szia horika!
Nagyon szépen megírtad a családi idillt, mely csak hazugság volt?
Gondolod, hogy az új életben nem lesznek hazugságok? tiszta fehér vagy, mint a "ma született bárány"?
A lányaidért szakad meg a szívem. De annyi minden kavarog fejemben versedet olvasva. (nem egyszer, vagy háromszor is elolvastam) Egy részrõl elgondolkodom akkor miért a nagy holtomiglan holtodiglan a nagy eskû, másrészrõl: miért élje le valaki boldogtalanságban az életét, hiszen csak egy van belõle, és olyan rövid. Ugyanakkor: hol van a felelõsség a megszületett gyermekek iránt, akiknek meséltél a család fontosságáról.
Szóval nem ítéllek el, ne gondold, mert nincs is hozzá jogom, és közöm sem, de nem is sajnállak. Egyszerûen szépen megírtad, új szerelem nyújtja feléd karját. Megkérdem ez nem lesz hazug? Nem is lehet eldönteni,hiszen sorsunk kifürkészhetetlenek.
Bocsánat a hosszú szövegért.
Üdvözlettel:szuzus |
- július 01 2008 08:22:11
Semmi baj. 15 év házasság után váltam el, de 5 évig hezitáltam. Aztán rájöttem: a gyermekeim azt sem köszönik meg, ha együtt maradunk. Milyen mintájuk lesz a családról, ahol az anyjuk és az apjuk 10-15 mondatot vált egy héten egymással? Nem akarok mélyen belemenni a dolgokba, legyen elég az, hogy a jelenlegi kapcsolatomban boldog vagyok, és a kedvesem is az. Van közös témánk, szeretjük egymás és a közös gyermekünket és ennyi. A volt párom még öt év elteltével is gáncsoskodik. megígérte, hogy tönkreteszi a házasságunkat. Eddig eredménytelenül. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2025. május 19. hétfő,
Ivó, Milán napja van.
Holnap Bernát, Felícia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
