Szavakba öntött fájdalom
Zeng,harsog a papíron
Könny folyik a szép arcon
Látom cseppjét a lapon
-Meg kell õt találnom!
Tintával leírja a gyûlölt szavakat
Minden vonáshoz egy fájdalma tapad
Kezében remeg a toll, de csak írja
Orcáján ott van még dühének pírja
-Meg kell õt találnom!
Ajkait elhagyja rengetek sikoly
Olyan, mint a bocs, ki elõször gyilkol.
Öli a sóvárgást, öli a fájdalmat.
Lemossa a régi,de koholt vádalmat...
-Meg kell õt találnom!
sziszifusz - június 30 2008 22:00:56
Húú! Kedves Amara! Ez egy igazi remek hangulatvers!
Nem értem a történetet, de ez nem is érdekes... A hangulat, ami vezette tollad, pompásan átjött a versbõl.
Remekül eltaláltad a ritmust, és jó ez a nyomatékos "meg kell õt találnom" versszakvégzõdés is. Grat.
Szeretettel sziszifusz
gondola - július 01 2008 17:49:04
Szia Amara!
Ez telitalálat! A fájdalom, zaklatott érzelem bizony remekmûvekre készteti az írót. Ez a versed, ilyen!
