Nincs arra szó, mit a lélek érez.
Azt az ürességet, mi önmagában,
semmit nem foglal magában.
Megszûnni látszó érzelmek,
mik valójában sosem léteztek.
Egyetlen bátorító ölelés,
minek a lélek csak örülne.
Viszont, nem kapja meg.
Szeretet nélkül az ember mit sem ér, akár a halálra ítélt,
kinek a nyaka köré már szorult a hurok,
és a közelgõ kaszással táncra kél.
Egykoron esdekelt a szerelemért, epekedett a szebbért,
de mára már belenyugodva üldögél,
s néha útra kel,
hogy a semmis számára unott világgal találkozzon,
a lélek észrevehetetlen szelleme.
