|
 Vendég: 32
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Végre! Ó, felemelkedtem, végre!
És fentrõl nézhetek le az égre!
Hisz végre a felhõk felett szállok,
S eltûntek a reménytelen álmok.
A szakadék mélyén oly sötét volt,
Lelkem köpenyén sok-sok lyuk és folt,
Mely reménytelenül vágyott arra,
Hogy egy Szent Szél a magasba kapja.
És ez a Szent Szél bizony erre járt,
A gödrök gödrébe bekukucskált,
Megszánta ott a magányos leplet,
Felkapta, s túlszárnyalta az eget.
Felhõk felett szállva nem dúdolom
A sötét, mély, borongós, bús dalom,
Felhõk felett a bú nem számít,
mert az Esthajnalcsillag világít.
Az én drága Esthajnalcsillagom,
Õ a legfontosabb a világon.
Megtanít szebbnél szebb értékekere:
Nevetésre, örömre, érzésre.
Most már tudok igazán nevetni,
Megtanítottál boldognak lenni,
Most már tudok igazán érezni:
Szívem egy titokzatos valami.
Meggyulladt lelkem kihûlt kanóca,
S magasra tör, mint hajó árbóca.
De égõ tüzem nem egyedül száll,
Hozzáér egy másik, tengeri láng.
Úgy köszönöm Néked, hogy végre
Ily fentrõl nézhetek le az égre!
Hisz végre a felhõk felett szállok,
És eltûntek a reménytelen álmok. |
|
|
- július 02 2008 10:22:38
Jó érzés olvasni a boldogságról, a szabadság érzésérõl, és a megvalósult álmokról!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
