Egyszer parittyával lelõttem két verebet
Megöltem, rosszul esett nékem.
Egy éjjel egy nap sírtam...
Megsirattam kétszer.
Édes verni nem vert, és nem is mondott semmit
Hallgatása dörgés, bár büntetne itt.
Kezemben kenyér, szeletben tartok
Mondja Édes: hiába, amit öltél halott.
Késõbben amikor felnõttem
Fülig szerelmes lettem én,
Nem tudom mai napig
Szerelmem meghalt, és temetés.
Már rég nincsen kezemben parittya
Temetésekre sem járok
Pedig a Nap mindig ormók mögé nyugszik
És tenger vizébõl, tüzével árad.
Torma Zsuzsanna - július 02 2008 10:10:28
Nem hallottam még az "ormók" kifejezést eddig, de lehet, hogy ez az én tudásom egyik hiányossága.
A vers szép és persze, szomorú.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
Maryam - július 02 2008 21:31:24
A vers tükrözi azt, milyen érzékeny a lelked. Szomorú visszaemlékezés.
Maryam
reitinger jolan - július 02 2008 21:42:45
Emlék.
Szeretem a régi magyar nyelvezetedet, jó olvasni. A régi szavaidat, ami itt nálunk kiveszõben van.
Szeretettel Joli
