Óh,... miért nem jönnek a csodás szavak,
Mostanság csak a bú és a sötétség;
Nem az öröm, csak a kétségem szava,
Melyet csüggedve ró tollam, bús-kékjét!
Könnyeim maszatolta ócska betûk,
S papíron a kék vére folyik, sebe
Nem gyógyul, így majd elvérzik, de belül
Marad a bú, s szívemen a sors hege!
Száradt foltok, tán eltékozolt idõ?
S míg hónapok teltek, emlékül maradt,
Betûzve sorait, gyógyulatlan, s minõ
A Sors, de dátumát olvashatom alant!
Év-hó-nap kelte, "- Gyógyultan távozott!"
De a Sors, a szívemben tövist hagyott!
20080205
Louis De La Cruise
Minden jog fenntartva!
