Tán rég nem hiszel holmi tündérmesékben,
de hadd meséljek el most egy történetet,
arról, hogy kik is az õsztündérek.
Ok azok az aprócska lények,
kik minden évben felélednek,
mikor a levelek elszínezõdnek.
Apró szárnyakon repkednek a szélben,
szorgosan gyûjtve tarka levélsereget,
majd szõnek belõlük csodás leplet.
Melybe gyermeklelkeddel belefekszel,
s mesés dolgokról elmélkedel.
Akkor valami feltámad mélyen benned,
s az ember, ki oly rég esdekel,
most végre önmagára lel.
Lelked tovaszáll az õsztündérekkel,
újabb levélleplet kutatva-keresve,
újabb régmúlt emlékeket,
melyek csak széttört kövek,
most mégis oly édes érzések.
Torma Zsuzsanna - július 04 2008 09:34:41
Kedves kis vers az õsztündérkékrõl! Ha idõsebb korban is gyermeki lelkületünket meg tudjuk õrízni, akkor az édes érzések mindig felszínre tudnak kerülni!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
Berenike - július 04 2008 12:29:42 AranyosNekem nagyon tetszik,szépek a képeid,olyan könnyed az egész
pillangocska - július 11 2008 12:22:14
Köszönöm szépen.
