VII. ének
-Új ének, s új dal, míg varázstollam hegyén,
Hoz jó álmot, mesét, s szövi új történetét.
Mi megesett hajdanán, ? grófi méltóság,
Házában cselédnép sürög, nap-napszám.
Takaros fehérnép, szorgos kis szolgahad,
Lesi ura óhaját, parancsát, nap, mint nap.
Élt közöttük egy kis szende, picit csúnyácska,
A természet ilyen, ?t e arccal, így áldja.
Keze alatt ég a munka, s teste fáradhatatlan,
Dagaszt kenyeret, rak tüzet, mi dolog, untalan.
Kemencében kenyeret süt, s készít vadat, étket,
Mit fogyaszt úri, s grófi rang, étek éket.
Míg szolga ? nappal, s csak övé, az éjszaka,
Képzelete, s álmai, csupa-csupa kéjr?l árulkodna.
Mid?n lehunyja szemét, teste pihen merülve,
Varázs történik, s álma új világba repülne.
Szárnyal leány lélek, s buja képzelet, mi övé,
Testét forrón simogató, sok-sok férfikéz.
Lángban ég ajka, s kis lénye nem fáradó,
Kis szerelmes, ki testi örömöt sem tagadó.
Forró vére, s öle, mi kéjesen tárul szét,
Fogadja magába, szerelme vesszejét.
Lüktet? szíve, mily fáradhatatlan,
Csókolja férfitestet, hosszan szakadatlan.
Er?söd? kéjben, mily vad szenvedélyben,
Sikolt teste, s megfeszül, heves szenvedésben.
Hímtag, mi bejárja, teste megannyi szeg-zugát,
Okoz mézédes fájdalmat, s nem ismer határt.
Két szép bimbó, az keble vörös rózsája,
Hamvas ajka, mi két testnek buja játéka.
Illatos ned?, aranyló méz, forró testén,
Suttogó hang, mi elcsukló, lüktet? méhén.
Tart még az éjszaka, s játéka nagyon sok,
Kezd két test, új vágyat, új akkordot;
Mint hangszeren, léte muzsikát játsz,
Dalolja kegyesen, s szavalja örömódáját.
Gyönyörben fürdik, s vére sziporkáz,
Mely ördögi élvezet, emberi forró láz,
Mag mi ered, illatos, s ízes ned?, harmatos;
B?séggel lát el, melyben lényed úszik, zamatos.
Léted sorvaszt férfit,...ezret, kíván vágyad,
Még e csodát többet, sosem üres szerény ágyad;
Álmodban testeddel kéjelegsz, forró éjedben,
Kívánsz sok férfi testet, mi gyönyör messzeségben.
Testr?l testre jársz, s kéred gyöngyöz? nedvét,
Mid?n kívánod párod, lüktet?, forró ölelését,
Élvezet, mit adsz, s lopod, te is azt,
Szeretnél szép lenni, hogy így találj vigaszt!
Elj? a reggel, s tükrödbe nézel,...rút arcocska,
Varázslatot vársz, nap, mint nap, harcolva,
Szolgálod urat, napjaid mind egyformák;
Új éjre, újat vársz, nap, mi nap után.
Fejed hajtod, álmod újra jön, est port hint,
Kis mágus varázslehelete, ajkadat megérint.
Nem éled álmod, mit kívánsz élvezet,
Fáradtan ébredsz reggel, ez a végzeted.
Varázslat száll arcodra, szép n?, te lettél,
Ezt kívántad, köszönd csak magadnak, -mit tettél?
Szép, s vonzó tested, mily ékk?, ruhád alatt,
Már, a nappal is a tiéd, élheted világodat.
Hamiskás mosoly, mi csüng arcodon,
Forró vér, izgató test, ez mi kívánalom!
Nappali lepke lettél, emberi kéjt vadászó,
Mi ruhád alatt rejlik, boszorkány,...varázsló.
Nemes úr, gróf, ki szeme rajtad megakad,
Neked ?szintétlen szerelmet, csak tested akar.
Álmod hajt, s zabolátlan sz?zi forró véred,
Nem szerelmet, csak te is, e férfi testét kéred.
Eljön az est, s ád néked találkát, szepl?tlent,
Uraság, ki gazdád, ágyadban megpihent;
Kívánod cirógató, kegyes kis érintését,
Szép szavait, s mélybe merül? beteljesülését!
Úri dúvad, ki els?ként ágyékodba hatol,
S érzed, e szörny?, feszít?, széttép? fájdalom;
Álmaid, egykoron nem ilyen gyönyört kért,
Ágyasa lettél uradnak, mi kéjrabszolga lét!
Járja tested az óta, s tapossa lelked fényét,
Ki lesz, ki szabadítja szíved rabszolga lényét?
Ki eljön majd egyszer, ki szeret, ki egyszer?,
Kedves szavakba önt, kinek élete meseszer??
"-Te illatos virág, ki zöld mez?n kegyesen ülsz,
Ne érezd soha, hogy az élet körötted beszürkül;
Kívánd a létnek, tápláló, ízes nektárját,
S hozzon reád boldogságot, e hatalmas nagy-világ!"
20060408
Louis De La Cruise
Minden jog fenntartva! |
|
